2010. július 3.

térhatás


       - centimentális -

hol játszótéri fák - megannyi csont és bőr kölyök,
hol vén odúknak rossz szaga - mint mélyből törkölyök,
hol hátra dőlt ballonkabát egy pókkal malmozik,
ott térhatású nagypapák, ott égig-kertmozik.

s vetít a parknak mézruhában ősz-okker fazon,
a film pereg, s a barna nép már nem mereng azon,
hogy tű a szél, és köd csorog, mint tompa ópiát,
s hogy hányszor látta (hányszor is?) az ócska kópiát.

és cella-képek cellulózba - már így szubkután,
s a nepper ősz vihog…, vihog előtt-alatt-után,
míg gépmadárként hull a fény - csak érzik, Swissair-e,
míg nőttön-nő a táj, s kitágul - mindnek visszere.

s a díler ősz most felnyerít - azon, mit áttekert.
ki itt van, annak nincs halála, álmot lát e kert,
mert nyomva tartja most az ujj a pillanatmegálljt:
ne fájjon az, mi úgyse lesz, és mégis, hogyha fájt.

a nap fityeg, és végleg elhagy cérnaszálakat,
nagy ívbe tesznek rá a fák - repül a hold-lakat,
s hol gyűrt jegyekké lényegül lehullott lombjuk át,
az ősz pisil, és úgy felejti csillag-gomblyukát.

hol játszótéri fák - megannyi csont és bőr kölyök,
hol vén odúknak rossz szaga - mint mélyből törkölyök,
hol hátra dőlt ballonkabát egy pókkal malmozik,
ott térhatású nagypapák, örökkön-kertmozik.

2 megjegyzés:

  1. Köszönöm a képet, és a verset. Nem baj, hogy nem tudom ki vagy, sőt még azt se, hogy fiu-e vagy lány.

    VálaszTörlés
  2. Én is köszönöm, Márta néni!
    Naná, hogy nem baj! :)

    VálaszTörlés